iMind Software

Az év vége az összegzés, a bowling és az adakozás időszaka. Haladjunk ennek megfelelően.

Rengeteg dolog történt velünk 2010-ben. Az okostelefonok, tabletek alaposan megváltoztatnak mindent, ami fejlesztőként duplán izgalmas. Mint minden rendes geek, mi is szeretünk mindent, ami fényes és elemmel megy (idézet fb2-től), de ha a saját programjainkat is lehet futtatni rajtuk, akkor a dolog még szórakoztatóbbá válik. 2010-ben a hozzánk beeső projekt ötlletek 90%-a mobil projekt volt. Fejlesztettünk iOs alatt mobilra és tabletre, felpörgött az android világ, sőt megismerkedtünk a Samsung Bada-val is. Év végére eljutottunk odáig, hogy a BpMenetrend projektünk már elérhető mindhárom platformon.

Még elképzelni is nehéz mekkora lesz a pörgés, ha jövőre csatlakozik az új generációs eszközökhöz egy halom tablet, androidos tévé és e-book olvasó. Az új technológiák mellett a megszokott webes és vastag kliens projektek is indultak, és haladtunk előre a saját termékeinkkel is. A már említett BpMenetrend mellett a JoSzaki.hu változott a legtöbbet, de maradt bőven fejleszteni való rajtuk 2011-re is. Unatkozni biztos nem fogunk :)

A sok újdonság mellett állandóság is volt az életünkben, mert az év végi céges bulit már megint a bowling pályán tartottuk. Sajnos ez a játék nem hagy akkora teret az eredmények kreatív értelmezésének, mint a gokart, így csak kisebb kifogásokkal tudtuk magyarázni miért vert meg Robi mindenkit annyira a második körben. Azért páran megemlítettük, hogy a túl kevés / túl sok alkohol / alacsony légköri nyomás / kocka alakú golyók tehetnek a dologról. Mindenesetre keresünk valami olyan sportot, ami tuti nem fekszik neki, elsőre a szumó tűnik a legesélyesebbnek.

A karácsonyt a hagyományos céges ajándékozással is ünnepeltük. Ahogy tavaly, úgy most sem az üzleti partnereinket leptük meg, hanem olyan helyeket kerestünk, ahol nagyobb a szükség.

Rövid ötletelés után egy óvodának és egy kelet-magyarországi falu rászorultjainak vásároltunk be. A gyerekeknek egy halom papírt és írószert vittünk, a szegényeknek pedig azt amit kértek, ami tüzelő és rendes étel volt. A tizenöt családnak szétosztott csomagokat személyesen vittük le Selyebre, egy Miskolctól harminc kilométerre lévő faluba. Személyesen még megdöbbentőbb, hogy mekkora különbségek vannak az országban. A pár tízezer forintból élő családok nem hobbiból járnak fát lopni, a csekkek befizetése után egyszerűen nem marad pénz semmire. A faluban és a környékén szinte teljesen megszűntek a munkalehetőségek, a saját kis földek művelése mellett az önkormányzatnál tudnak csak páran elhelyezkedni. A pár órás beszélgetés után a helyiekkel nem igazán láttuk, hogy mi milyen kitörési lehetőségeket találnánk ott, abból az élethelyzetből.

Innen nézve még szerencsésebbnek mondhatjuk magunkat, hogy dolgozhatunk, ráadásul olyan területen amit szeretünk és ahol folyamatosan új dolgokat tanulhatunk. Reméljük 2011-ben egyre többünknek lesz ilyen szerencséje. Boldog új évet!