iDay 2010
Mint minden nyáron, most is eljött az ideje a "csapatépítésnek" nevezett közös lógásnak. Nem tudom más cégeknél hogy van, de a programozó gondolkozás miatt nekünk már a program kiválasztása is a műsor része. Általában többkörös, minden körben más-más logikával működő szavazási rendszert használunk, közben kis kortesbeszédekkel, amelyeknek a nagyobbik része nem is a programra, hanem a szavazási rendszerre vonatkozik. Miután lezajlik a pápaválasztásnál kicsit bonyolultabb folyamat, néha újra kell kezdeni, mert mégsem vagyunk elégedettek a végeredménnyel.
Ebben az évben Zamárdiba mentünk, ahol a Balaton mellett egy kalandpályát és egy gokart pályát próbáltunk ki. A kaland pályán fák közé kifeszített drótköteleken kell különböző testhelyzetekben átjutni, ami egy darabig érdekes, utána pedig fárasztó. A gokart már bevált program, aminek már kész koreográfiával vágunk neki.
A vezetés mellett itt is az elméleteknek van kiemelt szerepe, minden alkalommal azt a képletet próbáljuk megalkotni, amely a versenyzők súlyát figyelembe véve módosítja az időeredményeket. Egyelőre még nem sikerült, de van remény, mert állítólag van olyan pálya, ahol a program ezt figyelembe veszi az eredményeknél. Jövőre talán oda megyünk :)
Mac Os X Linuxos szemmel
Megpróbálom udvariasan leírni a tapasztalataimat az Os X-ről.
Mivel iPhone-ra nem lehet más platformon programozni, ezért rá vagyok kényszerítve egy Mac Mini használatára.
Ami tetszik:
Szép. Jópofa az a kis tálca alul, amin világít egy kis spot lámpa azokra az ikonokra, amik futnak.
Azt is megszerettem, hogy az asztalok között gyorsan lehet úgy váltani, hogy a futó alkalmazás ikonjára klikkelek.
Ami nem tetszik:
Linux alatt mindig úgy állítom be az egeret, hogy az az ablak legyen aktív, ami fölött az egérmutató van. Ezt nagyon megszoktam és megszerettem, sokszor segít, hogy például a böngésző teljes ablakát látom, de az alatta eltakart ablakba módosítom a forráskódot. Ilyen beállítás nem lehetséges Os X alatt. Sőt, azt vettem észre, hogy néha még az egy kattintás sem elég. Van, hogy kettőt kell kattintanom, mire végre oda írhatok, ahova szeretnék. Az első katt átvált az alkalmazásra, a második pedig odarakja a kurzort, ahova írni szeretnék.
Szintén az ablakok kezeléséhez tartozik az az általam sokat használt funkció, hogy az Alt lenyomásával az egér bal gombját nyomva tartva egy ablakot bárhol megfogva tudok mozgatni, vagy az egér középső gombjával bárhol húzva az ablakot méretezni lehet. Ez főleg a nagy monitoron segítség, hogy nem kell pontosan célozni, a billentyűzet segítségével gyorsan lehet az ablakokat rendezgetni. Ezt is nagyon hiányolom.
Még nem sikerült megszoknom az egér gyorsítást, és kikapcsolni sem tudtam. Nekem az áll kézre, ha viszonylag kis mozdulatokkal nagy területet járok be a képernyőn. Mac alatt viszont néha kizúz az egerem a képernyőről, mert a gyorsabb mozdulatok hatására megnő az egér sebessége.
A billentyűzetet sem sikerült még megszokni. Az alma + c / alma + v valahogy nem áll a kezemre, kicsavarodnak tőle az ujjaim. Viszont az sem jött be, amikor felcseréltem az almát és a kontroll billentyűt, mert ilyenkor meg a terminálban nyomkodtam állandóan rossz ctrl + c kombinációt.
Szintén nagyon idegesítő, hogy ha vnc-vel használom a gépet és nincs monitor rádugva, akkor a felbontások közül nem ajánlja fel pont azt, ami megegyezne a notebookom felbontásával, ezért vigyáznom kell, hogy az egeret ne húzzam nagyon le, mert akkor elcsúsztatja az egészet. Emiatt át is kellett raknom a tálcát a bal oldalra, ami viszont ott már nem olyan szép, mint alul.
Meg persze van még egy csomó dolog, amit még nem tanultam meg vagy nem állítottam be, de azok nyilván nem annyira fontosak, hogy ne tudjak tőle dolgozni.
Összességében nekem személy szerint nem jön be, de hát ízlések és pofonok...
